Bastille: Bad Blood

A Bastille név mögött egy kreatív zseni, Dan Smith áll, aki annak ellenére, hogy még csak élete első albumán dolgozik, máris belekóstolhatott a hírnévbe. Amellett, hogy a kultikus, 1500 férőhelyes londoni Koko pillanatok alatt megtelt a banda kedvéért, két önálló angliai turnéjukra is elkapkodták a jegyeket. Rajongóik lélegzetvisszafojtva várják, hogy a koncertek megkoronázásaképp végre kézbe vehessék a debütáló albumot.

Mégis hogyan lehetséges, hogy egy album nélküli zenekar mindezt elérte?
Tehetséggel és néhány ütős szerzeménnyel; Laura Palmar EP, Overjoyed, Bad blood, Flaws (ez utóbbi a UK single chartlista 21. helyéig jutott), két mix 2012-ből, Other People's Heartache és a folytatás Other People's Heartache Part 2 (mindkét mixből bekerültek dalok a Hype Machine chartra).

Mostanra Dan Smith készen áll, hogy megmutassa bemutatkozó anyagát, a Bad Blood-ot.
Mint a zenekar lelke, saját maga szerezte és otthonában rögzítette a dalokat, de kiváló zenésztársaival - Will Farquarson basszusgitáros, Kyle Simmons billentyűs és Chris 'Woody' Wood dobos - kiegészülve kapja meg végleges formáját az anyag, ami a szinte a zenekar ötödik tagjaként aposztrofálható Mark Crew producer munkáját is dícséri.

A felvételek egy kis szobában néhány eszköz segítségével készültek, valamint a vonósokat a legendás Abbey Road stúdióban rögzítették. “Gyakorlatilag egy szekrény méretű stúdióban készült az album, egyik végletből a másikba estünk. Az album felvételekor a monumentális hangzás élményét vegyítettük az intimebb hangvételű/elmélkedős dalszövegekkel, melynek egy igazán összetett, kontrasztos lemez lett a végeredménye.” – mondta Smith

“Az összes dalt máshogyan közelítettem meg. Mindegyiknek saját sztorit és sajátos atmoszférát álmodtam meg, amely egyedi hangzást és elkészítést jelent, különböző, általam szeretett műfajokból és stílusokból merítkezve, ilyen a hip hop, az indie, a pop és a folk. Míg a filmzene szabadabb és könnyebben variálható, mégis összefogja azt a film maga, remélem, hogy ez az album hasonlóan fog működni, hisz a hangom és a dalszövegeim által minden dal egy nagyobb egység részeként funkcionál.” – mesélte Smith

És furcsa mód ez működik. Smith nemcsak filmet forgat a dalaihoz, hanem történeteket mesél el. Az album nyitó szerzeménye (egyben az első single), a ‘Pompeii’ az egyik ilyen epikus minisztori, az önelemzés és az elmélkedés pillanatáról, amely az idő csapdájában ragadva örökké tart majd. A ‘Bad Blood’ egy összezördülés miatti régi barátság elvesztéséről szól. “Olyan emberektől való elszakadásról, akikkel együtt nőttünk fel és milyen bizarr, hogy ők azok, akik hozzásegítettek, hogy azzá az emberré váljunk, akik vagyunk és habár nem látjuk őket viszont többé, mégis összeköt minket a múlt.”

“Szerencsés vagyok, hogy olyan dolgokkal foglalkozhatom, amik érdekelnek” – mondta Smith szerényen. Visszafogottság ide vagy oda, ő mégiscsak az az ember, aki a szobájában készített dalaival színházakat tölt meg. “Fellépni a Koko-ban 1500 ember előtt tagadhatatlanul kemény dió, mégis fantasztikus élmény volt mindannyiunknak. De a célok állandóan változnak. Mindig van min gondolkodni…” – tette hozzá Smith.