Eredetileg azért készültek a klipek, hogy a korszak legmagasabb eladásait produkáló banda vezető kislemezeit és az albumaik legfontosabb slágereit kísérjék, azonban mára ezek a kisfilmek tökéletesen illusztrálják a Destiny's Child profizmusát, és segítenek megérteni azokat a vizuális és zenei elemeket, melyek a kor szellemében keltek életre.
A legjobb rendezőkkel és kreatív csapatokkal dolgozó Destiny's Child életre keltett egy olyan vad és mégis elegáns poplátványt, mely a következő generációk előtt példaként állt. A banda vadonatúj utakat nyitott meg az R&B/Pop világában olyan korszakalkotó slágerekkel, mint az 1998-as "No, No, No" (Part 1 & 2), az MTV Video Music Award-győztes "Say My Name" (az 1999-es "The Writing's On The Wall" című albumra került fel), valamint a "Survivor" (a 2001-es "Survivor" című albumon) és más olyan slágerek, mint az "Independent Women Part 1", a "Bootylicious" vagy a "Bills, Bills, Bills" stb.
A "Destiny's Child Video Anthology" a csapat 2. kiadványa a Sony Music / Legacy Recordings gondozásában. Az első kiadvány (a 2012-es "Playlist - The Very Best of Destiny's Child", valamint a 2013-as romantikus hangulatú "Love Songs") olyan átfogó gyűjtemények voltak, melyek a méltán nagy befolyással rendelkező vokálcsapat más-más oldalát mutatták meg, és segítettek új energiát adni annak az újraegyesülésnek, melyre végül a 2013-as Super Bowl félidei show-jában került sor. A 2013-as "Love Songs" egy vadonatúj dallal, a "Nuclear" megjelenésével keltett feltűnést: ez volt a banda első új dala 2004 óta. A "Playlist" (#77) és a "Love Songs" (#72) egyaránt a Billboard 200-as listájának első felében debütáltak, míg az R&B albumlistán mindkét kiadvány a #14 pozícióig jutott, ez pedig figyelemreméltó eredmény a válogatások között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése