Nem tudta másként elképzelni zarándoklatát Sziebig Tímea írónő és párja Kovács László kutyatenyésztő, –tréner, mint kutyájukkal Tangoval. Így a páratlan páros 8 lábon tette meg a 800 kilométeres utat a franciaországi St. Jean Pied de Portból, átszelve észak Spanyolországot, Santiago de Compostellába.
Többen próbálták lebeszélni Tímeát és Lászlót arról, hogy kutyájukkal, aki egy Amerikai Staffordshire Terrier kan vágjanak neki a Tejút alatt haladó el Camino nevezetű zarándokútnak. Ám a pár legbelül félreérthetetlenül érezte, hogy hármasban kapták a hívást ennek a kihívásokkal és csodákkal teli útnak a megtételére, amelyen Telihold napján indultak el és amelyen pontosan negyven napig gyalogoltak.
Minden nap születésnap
-A Caminon zarándokolt napjaink száma azért különösen érdekes, mert éppen az úton töltöttem be a negyvenedik életévemet – mondja Tímea. –A nők ezt a kerek születésnapjukat általában igyekeznek vagy teljesen elfelejteni, vagy hatalmas csinnadrattával megünnepelni, vagyis elterelni a figyelmet a lényegről, amit én ott a Meseta fennsíkon, ahol rám köszöntött ez a nap, teljességgel megélhettem. A párom öleléssel és egy csokor mezei virággal köszöntött. A kutyánk, Tango pontosan ugyanúgy viselkedett mint az összes többi napon, mert számára minden nap ünnep, amit velünk tölt. És egy zarándok, akivel aznap találkoztunk először és utoljára, felajánlotta, hogy elviszi autóval a hátizsákomat a következő faluig, amit boldogan elfogadtam. Az út visszatükrözte számomra, hogy semmi más nem tehet szebb ünneppé egy napot, mintha a saját utadat járod, amelyen azokkal lehetsz, akiket a legjobban szeretsz és érzed a Gondviselés határtalan erejét magad körül. Amikor ezt megéli az ember, akkor átérezheti, hogy valóban minden nap születésnap, amit itt a földön megélünk. – vallja az írónő.
Mennyből a kolbász!
A gondviselés jelenlétével az út számtalan pontján találkoztak a zarándokok, de Tangon keresztül élték meg az egyik legkülönlegesebb bizonyosságot azzal kapcsolatban, hogy miként is működik a „Kérj és megadatik” spirituális ajándék.
- A Camino Alföldjének nevezett több napig tartó síkságon települések is elég ritkán fordulnak elő, nemhogy olyan üzletek ahol kutyatápot lehet kapni. –kezdi történetüket László. Nos, az útnak éppen ezen a szakaszán tartottunk, amikor egyik reggel úgy indultunk neki az adott napnak, hogy nem volt nálunk semmiféle étel, amit Tangonak adhattunk volna, amikor megéhezik. A reggelinket megosztottuk vele, de tudtuk, az a mennyiségű energia nem elég neki az aznapi gyalogláshoz. Addigra azért már tapasztaltuk, hogy az úton (miként egyébként az életben is) mindig megérkezik az, amire szükségünk van, mégis aggódtuk egy kicsit Tango élelme miatt. Ám ő úgy látszik rendkívül jóban van a „fentiekkel”. Ugyanis néhány óra gyaloglás után, amit körülbelül 45 fokban tettünk meg, egyszer csak hirtelen letért a pusztaságon –ahol se közel se távol nem volt egyetlen lélek sem- át vezető útról és néhány méter kitérő után, mint aki most jön a helyi hentestől, visszatért a szájában egy friss, hűvös, ragyogó fényű kolbásszal, amit még mi is megkívántunk tőle. Nem kérdeztünk semmi, mert teljesen egyértelmű volt, hogy a vágy és az égi segítség együttes teremtő ereje mutatta meg magát számunkra. –mondja László, aki minden alkalommal beleborzong, amikor erről a történetről beszél.
A szíve vitte, a gazdái vezették…
Tangot nem tudjuk megkérdezni arról, mit jelentett számára a Camino, de az út megéléséről valamennyire beszélnek a róla készült fotók. Gazdái elmondásából azonban kiderül, hogy fő ellenfele a meleg volt az úton, ám a hűvösebb magaslatokban csak úgy repült felfelé, még gazdáinak is segített húzással a kemény a hegymenetekben. Tímea és László több ponton feltette magában a kérdést, hogy vajon mi viszi végig szeretett kutyájukat ezen az embert és állatot egyaránt próbára tévő úton. Ám lépésről lépésre azt a választ kapták, hogy Tangot a szíve, vagyis a szeretete és a hűsége bíztatja kitartásra. Gazdái pedig nap, mint nap arra törekedtek, hogy nem kihasználva ezt a biztos motivációt, más kedvcsináló élményeket is szerezzenek Tangonak, elsősorban játék és fürdőzés formájában. Itthon pedig megkapta az úton ígért finom grillcsirkéjét is… A több évtizede kutyákkal foglalkozó gazdija, László még azt is elárulta, hogy úgy látja, közel kétéves kutyájuk az út során minden szempontból abszolút megérett a fedezésre. Kitűnő alapadottságait és képességeit –amelyeknek köszönhető, hogy útra kelésük előtt megszerezte a Hungária Champion, vagyis Felnőtt Magyar Bajnoki címet a kutyakiállításon- meghaladva további értékekkel gyarapodott az úton, mind külső megjelenését, mind személyiségfejlődését tekintve. Szukák, készüljetek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése