A magyar Take That-ként emlegetik őket, és ennek a fiú örülnek, hiszen egyik kedvencük Robbie Williams egykori csapata. Az X-Faktor színpadára nagy önbízalommal léptek ki, és sokak megdöbbenésére hamarabb kiestek, mint remélni lehetett. De a fiúk túl vannak az elkeseredésen, és teljes erőbedobással bizonyítják tehetségüket.
René: Sok közös témánk van, jó barátok lettünk a műsornak köszönhetően. Rengeteget nevetünk, így az együtt töltött idő tényleg a jókedv jegyében telik. Nem vagyunk az a szomorkodós csapat. :)
Tomi: Az érdeklődési körünk közös, egy korosztály vagyunk, így tényleg ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak minket. Kevés olyan program van, amit nem együtt csinálunk.
Az már az előző szériából látszott, hogy a csapatok valamiért kevésbé népszerűbbek, illetve kevesebb szavazatot kapnak. Nagyon jól indultatok, mégis a 4. adásba kiestetek. Hogyan éltétek meg?
Tibi: Szerintem a népszerűségünkkel nem volt gond, de a kiesés az engem is megdöbbentett. Rossz volt az a pillanat ott a színpadon. Talán túlságosan „megnyugodtunk”, és ez volt a hiba. A rajongóknak nagyon hálásak vagyunk, mert nélkülük nem tudtunk volna felállni ezután a pofon után. De nem csüggedünk, és a műsorban sem csüggedtünk, most új célok vannak előttünk.
Tomi: Gondolom azért látszott is az arcunkon, hogy váratlanul ért minket a dolog. A visszajelzésekből nekünk az derült ki, hogy erősek voltunk, és mi is így éreztük ezt a színpadon. Nagyon megviselt minket a dolog… De felálltunk és tovább mentünk. Lehet, hogy egy kicsit meg is nyugodtunk ebben az állapotban, és úgy éreztük, a műsorban elég lesz az a teljesítmény, de rá kellett jönnünk hogy mindig fejlődni kell.
Különböző személyiség vagytok. Mennyire van rivalizálás a csapaton belül? Meg tudtok általában békésen beszélni problémákat, vagy azért vannak viták?
René: Abszolút nincs rivalizálás. Ettől a legjobb, hogy három nagyon különböző személyiség vagyunk, és mindenről beszélünk. Vannak összezörrenések, amik csak a feszültségből adódnak, de ilyen mindenhol előfordul. Biztosan mondhatom, hogy nem nagyon tudom elképzelni a napaimat a srácok nélkül.:)
Tomi: Sokat vitatkozni nem szoktunk, általában mindent higgadtan meg tudunk beszélni. Céltudatosak vagyunk, és mindig mindent megteszünk a közös cél érdekében. Tényleg egy egységet alkotunk így hárman.
Tibi: Általában mindig meg tudunk mindent beszélni. Nagy vita sosem volt közöttünk. Inkább apró nézeteltérések, de ezek is hamar rendeződtek. Különböző habitusúak is vagyunk, de pont emiatt egészítjük ki egymást.
A zenei stílusotok, kedvenceitek mennyire hasonlóak? Milyen zenét hallgattok az autóban, amikor fellépni mentek?
René: Közös kedvencből van rengeteg, a Hurts, a Coldplay nagy kedvenc. De a totál favorit, a Take That.
Tomi: René jól mondta, tényleg nagyon nagy kedvenc a Coldplay, de nagyon szeretem a One Republic-ot is. Az tény, hogy sosincs vita, hogy milyen zene menjen az autóban.
Tibi: Egyet értek a srácokkal. A Hurts-öt muszáj nekem is kiemelnem, mert egyszerűen imádom őket. De a Take That az az igazi! Azon nőttünk fel, és szerintem egyet értünk a srácokkal abban, hogy ők a nagy példakép.
Szóló előadóként indultatok, de nyilván most ezt a sikeres formációt megtartjátok. Gondolkodtok azon, hogy a későbbiekben ismét szólókarrierbe fogjatok?
Tomi: Nagyon sok időnk nincs ilyenen gondolkodni . Mi ebben szeretnénk a legjobbak lenni. Az, hogy a jövő mit hoz nem látom előre, de mi egy csapat vagyunk, és így is gondolkodunk. Ez egy nehéz kérdés, de tényleg nem aktuális. Ha úgy látjuk, hogy a jelenlegi felállás nem válna be, akkor sem szeretnénk szétválni. Mi így vagyunk erősek, együtt.
Tibi: Szerintem nem kell ilyenen gondolkodnunk. Mi egy csapat vagyunk, és ennek kell működnie. Elég jól összeszoktunk, és igazi barátok lettünk, az elején talán úgy tűnhetett, hogy csiszolódunk egymáshoz, és vannak nehézségek, de nincs így. Az első perctől kezdve éreztük, hogy nekünk együtt lesz jövőnk.
Őrjöngenek értetek a lányok. Ki a legnépszerűbb a csapatba, és hogy tudjátok kezelni a rajongók „támadásait”?
René: Mindhárman ugyanolyan népszerűek vagyunk, Tibi kicsit „le volt maradva” mert eddig ő párkapcsolatban élt, de most már kezd felzárkózni. A rajongó hölgyek szeretete pedig megtisztelő, és próbáljuk helyén kezelni a dolgot…
Tomi: Nem hiszem, hogy hazudni kellene, mert 23 éves férfi vagyok, így igenis jól esik, ha egy hölgynek tetszik, amit csinálok, és ráadásul, ha nem csak a zenei teljesítményem miatt. Az hogy ennyi lány rajongónk van, az szerintem minden férfi álma. De nekünk a fellépésen az a legfontosabb, hogy akik eljönnek, szeressék, amit látnak, hallanak, és kikapcsolódjanak. Szinglik vagyunk, sosem lehet tudni, hogy mi történik, de a fellépéseken a munkára koncentrálunk, utána meg ki tudja…
Tibi: Kicsit háttérben voltam eddig , hiszen párkapcsolatban éltem, de nem éreztem azt hogy emiatt kevesebben szeretnének engem. Most, hogy újra szingli vagyok, látom, hogy többen mernek autogramot kérni, vagy beszélgetni velem. A fellépéseken arra figyelünk oda, hogy az Apollo23-at szeressék, nem egyesével minket. Hihetetlen érzés egyébként hogy ennyi lánynak tetszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése