Mozgalmas a tavalyi év, hiszen szinte folyamatosan koncerteztél, az Adventi Turné keretében csodálatos templomokban léptél fel. Melyik volt a legszebb, legmeghatározóbb élményed?
Nem tudnék kiemelni egyet, mert mindegyik élmény volt. A templomi koncerteknek van egy különleges varázsa, és azt is szeretem, hogy ezeken a fellépéseken mikrofon nélkül énekelhetek, kiengedhetem a hangom. Nagyon vegyes a közönségem, minden korosztály képviselteti magát, a fiatalok is eljönnek a szüleikkel. A szarvasi koncertemre például egy gimnáziumi osztály érkezett, akikről láttam, hogy fészkelődnek, látszott, hogy kötelezően kellett részt venniük. De annyira tetszett nekik az előadás, hogy a végén odajöttek, nagyon lelkesen mondták, mennyire örülnek, hogy itt lehettek. Azt gondolták, hogy komolyzenét fognak hallani és mennyi könnyűzenei dal hangzott el a karácsonyi örökzöldek mellett. Ez nagyon jól esett, hiszen ez a korosztály eléggé kritikus a zenében.
De azért történtek veled kevésbé kellemes dolgok is, mint például az őszi baleseted. Így visszanézve, hogy értékelnéd a 2011-es évet?
Nekem az elmúlt év arra volt jó, hogy számomra bebizonyította, nem volt igaza azoknak az embereknek, akik azt gondolták, hogy Vásáry André el fog tűnni. Tudatosan alakítottam úgy, hogy a bulvár lapokból kivonuljak, s rácáfoltam arra, aki nincs folyamatosan a pletyka lapokban, az nem létezik. Nekem az a fontos, hogy akikhez szólok a dalaimon keresztül, és szeretnek, azok találkozhassanak velem, szerencsére nagyon sok koncertem volt. Két lemezem is bearanyozódott, és ez az igazi visszajelzés a közönségtől. Fantasztikus helyszíneken léptem fel, sikereim voltak a komoly- és a könnyűzenében is. Vannak persze negatív dolgok is, például az, hogy kezd elértéktelenedni a tehetség, hiszen egymást érik a tehetségkutatók. Nem azért érzem így, mert több előadó kerül ki, az igazi tehetség az mindig megtalálja az utat, hanem azt látom, hogy a mennyiség már a minőség rovására megy. Említetted a balesetemet, ami októberben történt. Berlinben énekeltem, és ahogy jöttem le a színpadról megbotlottam, egy zsámolyban, és beletérdepeltem üvegpoharakba. Első pillanatban nem hittem komolynak, de aztán kiderült, hogy azonnal meg is kell műteni. Másfél hónapig lábadoztam, de közben a Nemzeti Színházban nem tudták a szerepemet másnak adni, ezért úgy énekeltem, hogy tolókocsiban toltak be a zongora mellé, és közben egy színész játszotta a szerepemet. Nagyon érdekes történet volt. Próbálták megoldani más énekessel, de ezek a dalok olyan hangmagasságokat igényelnek, hogy nem tudták megoldani. A baleset elgondolkodtatott azon, hogy miért történt ez velem, és min kéne változtatnom, azt érzem, hogy sok mindenen, erre lesz a 2012-es év. Nem véletlenül történnek ezek a dolgok.
Azt tudom rólad, hogy foglalkoztat a spiritualitás, az ezotéria. Ezek szerint számot vetettél arra, hogy miben kell változnod?
Elgondolkodtam sok mindenen, de itt nincsenek egyértelmű válaszok, nincs egy hang, ami megmondja, hogy ez most azért történt, mert… Feltettem magamnak kérdéseket, ezeket megbeszéltem a barátaimmal és olyan emberekkel, akik a spiritualitás egy magasabb fokán állnak, s arra jutottam, hogy sok mindenben változtatnom kell. Nagyon sok dolgot természetesnek veszek, úgy érzem, hogy ez nekem jár, pedig ez nem így van. Nem találtam meg a válaszokat még, de sokkal jobban oda kell figyelnem a jelekre. Ez a szakma az egóról szól, hogy legyél jobb, mutass más képet magadról, de szerencsére nekem ezt nem kell, hiszen én ilyen vagyok, amilyennek a közönségem megismert. Tudom, hogy ahol tartok, azért hálásnak kell lennem, és ebben az évben fokozottabban fogok figyelni azokra a jelekre, hol kell visszavennem, miben kell változtatnom. De azt már érzem, hogy igazán sikeres, kalandokkal teli, pozitív év előtt állok.
Nem tudnék kiemelni egyet, mert mindegyik élmény volt. A templomi koncerteknek van egy különleges varázsa, és azt is szeretem, hogy ezeken a fellépéseken mikrofon nélkül énekelhetek, kiengedhetem a hangom. Nagyon vegyes a közönségem, minden korosztály képviselteti magát, a fiatalok is eljönnek a szüleikkel. A szarvasi koncertemre például egy gimnáziumi osztály érkezett, akikről láttam, hogy fészkelődnek, látszott, hogy kötelezően kellett részt venniük. De annyira tetszett nekik az előadás, hogy a végén odajöttek, nagyon lelkesen mondták, mennyire örülnek, hogy itt lehettek. Azt gondolták, hogy komolyzenét fognak hallani és mennyi könnyűzenei dal hangzott el a karácsonyi örökzöldek mellett. Ez nagyon jól esett, hiszen ez a korosztály eléggé kritikus a zenében.
De azért történtek veled kevésbé kellemes dolgok is, mint például az őszi baleseted. Így visszanézve, hogy értékelnéd a 2011-es évet?
Nekem az elmúlt év arra volt jó, hogy számomra bebizonyította, nem volt igaza azoknak az embereknek, akik azt gondolták, hogy Vásáry André el fog tűnni. Tudatosan alakítottam úgy, hogy a bulvár lapokból kivonuljak, s rácáfoltam arra, aki nincs folyamatosan a pletyka lapokban, az nem létezik. Nekem az a fontos, hogy akikhez szólok a dalaimon keresztül, és szeretnek, azok találkozhassanak velem, szerencsére nagyon sok koncertem volt. Két lemezem is bearanyozódott, és ez az igazi visszajelzés a közönségtől. Fantasztikus helyszíneken léptem fel, sikereim voltak a komoly- és a könnyűzenében is. Vannak persze negatív dolgok is, például az, hogy kezd elértéktelenedni a tehetség, hiszen egymást érik a tehetségkutatók. Nem azért érzem így, mert több előadó kerül ki, az igazi tehetség az mindig megtalálja az utat, hanem azt látom, hogy a mennyiség már a minőség rovására megy. Említetted a balesetemet, ami októberben történt. Berlinben énekeltem, és ahogy jöttem le a színpadról megbotlottam, egy zsámolyban, és beletérdepeltem üvegpoharakba. Első pillanatban nem hittem komolynak, de aztán kiderült, hogy azonnal meg is kell műteni. Másfél hónapig lábadoztam, de közben a Nemzeti Színházban nem tudták a szerepemet másnak adni, ezért úgy énekeltem, hogy tolókocsiban toltak be a zongora mellé, és közben egy színész játszotta a szerepemet. Nagyon érdekes történet volt. Próbálták megoldani más énekessel, de ezek a dalok olyan hangmagasságokat igényelnek, hogy nem tudták megoldani. A baleset elgondolkodtatott azon, hogy miért történt ez velem, és min kéne változtatnom, azt érzem, hogy sok mindenen, erre lesz a 2012-es év. Nem véletlenül történnek ezek a dolgok.
Azt tudom rólad, hogy foglalkoztat a spiritualitás, az ezotéria. Ezek szerint számot vetettél arra, hogy miben kell változnod?
Elgondolkodtam sok mindenen, de itt nincsenek egyértelmű válaszok, nincs egy hang, ami megmondja, hogy ez most azért történt, mert… Feltettem magamnak kérdéseket, ezeket megbeszéltem a barátaimmal és olyan emberekkel, akik a spiritualitás egy magasabb fokán állnak, s arra jutottam, hogy sok mindenben változtatnom kell. Nagyon sok dolgot természetesnek veszek, úgy érzem, hogy ez nekem jár, pedig ez nem így van. Nem találtam meg a válaszokat még, de sokkal jobban oda kell figyelnem a jelekre. Ez a szakma az egóról szól, hogy legyél jobb, mutass más képet magadról, de szerencsére nekem ezt nem kell, hiszen én ilyen vagyok, amilyennek a közönségem megismert. Tudom, hogy ahol tartok, azért hálásnak kell lennem, és ebben az évben fokozottabban fogok figyelni azokra a jelekre, hol kell visszavennem, miben kell változtatnom. De azt már érzem, hogy igazán sikeres, kalandokkal teli, pozitív év előtt állok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése